Ez a blog betekintést enged a kisboltosok életébe, mindennapjaiba, a szórakoztatásról és a mai magyar éjjel-nappalisok néha vicces, de legtöbbször inkább a "Te hogy tudsz levegőt venni?"-típusú vásárlók kiszolgálásának problémáiról fog szólni. Az emberi butaságról, tudatlanságról, amivel nap, mint nap találkozunk. Minden társadalmi réteg képviselteti magát egy ilyen helyen, tehát betéved a csövestől, a nyugdíjason és a diákon keresztül az öltönyt viselő üzletemberig mindenki. Sok az életképtelen, vásárolni, köszönni, kérni, megköszönni, ajtón bemenni nem képes ember él ma ebben a városban (Budapest, mi más?).
Miénk a bolt, vannak alkalmazottak, üzlettárs, de én is itt dolgozom. A másik meg az üzletkötők, szállítók... de ezt később! Hajjajjj... lesz miről írni! :)
Rögtön itt az első kedves kis történet:
Ketten belépnek az üzletbe. Egy nő, olyan lenőtt-festett-szőke hajú, fogai nincsenek és egy pasi (talán a férje?) svájcisapka, most dobta el a cigit az ajtóban. Lehet mondani, hogy az üzlet ajtaja előtt 5 méterrel ott a hamutál, senkit nem érdekel. Régen is így volt, most is így van. Buszmegálló, iskola, fedett hely? Nem számít. Lényeg, hogy nálam már akkor jól indítottak, mikor még be sem léptek. Nagy szatyrokkal érkeznek az Auchanból, ott már megvették a lényeget, mert "olcsó", bűzlenek a piától és a cigitől. Köszönés nincs, végig fejhangon üvölt a nő, mintha én lennék a hülye, állok a pultban:
- Jó napot kívánok! - mondom hangosan, érthetően. Még csak nem is mormog vissza semmit az orra alatt.
A nő így kezdi:
- Aggyá egy piros hosszú vagy rövid.... mit is? - néz bambán a férfira, aki ugyanolyan értelmesen:
- Golden! - üvölti vissza
- Ázáááz Goldent!!! - ismétli meg emez nyomatékosan, hátha nem hallottam (majd beszakadt a dobhártyám)
Én: teljesen nyugodt hangon:
- Nem tartunk Goldengate típusú cigit, de pirosból RÖVID (?) vagy pedig HOSSZÚ (?) cigit szeretnétek? - gondoltam hasonló árkategóriában ajánlok valamit, de nem derült ki, hogy mit akar.
Nő gondolkodás nélkül közbevág:
- Mondom GOLDEEEEN!!!! - ezt valami iszonyat hangerőn üvölti fröcsög a szájából a nyál és persze megint én vagyok a hülye, aki nem érti.
- Piros RÖVID vagy HOSSZÚ? - kicsit türelmetlenebbül, egyszerűbb mondatot rakok neki össze, hátha úgy megy a dolog...
- Mingyá jön a VONAAAT! SIESS MÁR!!! - válaszolja "kedvesen". Ugye nem kell elmagyaráznom, hogy nem miattam kési le...
- Rövid vagy hosszú? - kicsit csendesebben kérdezem, nehogy megsértődjön.
- JAAAAH!!! Rövid!! Ja nem HOSSZÚ!!! - feleli határozottan.
- Van piros hosszú cigiből Viceroy, Multi, Marlbo...
Ekkor belép egy újabb kedves vásárló. Kissé türelmetlen ő is, köszönés persze elmarad:
- Amíg ezek kitalálják, adjá' má' gyorsan két kis körtét, mert elmegy a buszom!
Állok, mint akit leforráztak. Szeretném neki elmondani, hogy nyugi van, de inkább elveszek két körtét. Persze több sem kell az előbbi nőnek, rögtön kontráz:
-Nekem meg a vonaaaaat! - majd felém fordul - Viceroy mennyi?
Rajtam nem fogtok ki, tudok én kettőt is kiszolgálni, csak tudjátok követni!
- 770 forintot kérek a hosszú piros Viceroy-ért és 300-at a két körtéért! - beütöm a körtét meg a Viceroyt a számítógépbe gyorsan, közben adok 2 külön blokkot nekik. Szerénytelenül állíthatom, elég gyorsan dolgozom, nem tökölök, mint egy kezdő.
- De én sietnék! - üvölti a nő és nagyon nem tetszik neki, hogy "beelőzték". Pedig nem, mert ugyanakkor kapta meg, mint az a vásárló, aki tudja mit szeretne. Odaadja a pasi a kiszámolt 300 forintot, elveszem, majd elveszem a nő 2000esét, visszaadok, közben hangosan, érthetően (hátha):
- Köszönöm szépen! - mondom. Erre valahogy senki nem reagál. (Még mindig jobb, mint a kedvencem: a "Szívesen!")
Közben mielőtt elveszi a cigit üvölti a nő:
- De elmegy nekem is a vonat, mé' neki adtad oda először? - inkább erre nem válaszolok...
Visszaadom a visszajárót, remélem most már vége! De nem! Visszafordul az ajtóból:
- Gyú'tót is aggyá'! 100asé'!!!!
- 115ft-ba kerül az öngyújtó. - nem hiszem el, hogy még mindig itt szenved, pedig többször értésemre adta, hogy mennyire nagyon siet, mert "elmegy a vonat".
Ledob egy 100ast a elém, csomó ideig csörög, meg pattog a pénzérme a pulton. (Nem tudom egyébként, ehhez érzék kell, több napig gyakoroltam, hogy hogyan lehet így leejteni egy pénzérmét. Nekem 3 másodperc után lefekszik a 100as, de nekik legalább 8 másodpercig pattog, alig bírom elkapni.)
- Na, akkor most mi legyen?! - néz a svájcisapkásra okosan. Hümm-hümm... Telnek a másodpercek, csendben van mindkettő és nem tud dönteni. Vajon megéri a 15 forint pluszt az az öngyújtó vagy nem. Pörögnek az ár-értékarány számlálók az fejekben. Végre (vagy annyira nem végre) megtöri a csendet svájcisapkás barátunk:
- Mitt'omén! - Jesszusom! Erre vártunk. Már én félek, hogy tényleg elmegy az a fránya vonat. De a nő rám néz és ebből, hogy a másik nem tudja mi legyen, eldönti a az öngyújtó-kérdést:
- Akkó' hagyjad! - visszateszem az öngyújtót a helyére a polcra. Vége van. De nem, mert a pasas újra felveti a problémát, hát mivel fog ő rágyújtani?
De hát kell gyútóóóó!!!
- Akkor viszont 15 forintot kérek még.
A nő lerak egy 20ast, de miközben nyúlok az öngyújtóért nő még megjegyzi, hogy
- SIETÜÜÜNK!! - jaj
