Éjjeli-nappali történetek

Nem kell nagyon bemutatnom, hogy milyen az az ember, aki hontalan és bemegy egy kisboltba melegedni. Nem is lenne ezzel semmi bajom, ha nem lenne elviselhetetlenül büdös. Annyira, mint mikor egy pár rothadó pulykamellel és egy kis adag 3 hónapos salátalevéllel a hónod alatt futsz egy kört a Margitszigeten, úgy, hogy 20 méterenként megiszol egy felest valamilyen égetett szeszből. A legjobb, ha nem egyféle piát iszol, úgy az igazi. Van egy bácsi, akinek hasonló a szaga alapból. Én csak "körtés bácsinak" hívom, mivel egyszerűen imádja a feles körténket. Annyira, hogy hajnali 4-től este 11-ig 1-2 óránként megjelenik és kér. Nah szóval ez a bácsi az, akinek erős fogszuvasodása van és liheg. Úgy veszi a levegőt, mint mikor az átlegember nagyokat sóhajtana, de őneki ez a normális levegővétel. Ettől a fincsi körteitaltól belengi a folyamatos kábulat ínycsiklandó égetett szesz szaga, illetve a személyes higiénia hiánya miatt fentebb vázolt pulykaszag. Annyira jó, mikor megérkezik és mondja, hogy "Jhhónhapothhhh!!! HHHHH.... KHHHörtét KHHHérekhhhh!" Ezek a pillanatok azok, mikor sok-sok erő kell és kitartás, hogy: "Nem, csakazértsem adom fel!" :)

Jó régen nem voltam, már nem azért, mert nem történt semmi, hanem mert nem volt időm. Szóval ma arra ténfergek a boltnál, mikoris bejön egy nyomozó és egy járőr. Azt szeretnék megtudni ki dolgozott előző év január ikszedikén éjjel 1 órakor, mert történt egy rablás és az elkövető épp arra futott el a mi kis boltunk felé és miközben menekült köszönt is az épp ott dolgozónak, aki kinn állt és dohányzott. Ha tudtok követni, akkor ez elég abszurd, hogy valaki épp mikor kirabol egy lakást vagy nem tudom mit, menekülés közben odaköszön a kisboltosnak, nehogymár bunkónak nézze, de mindegy. A lényeg, hogy azt akarta, hogy mondjuk meg, hogy ki dolgozott, mert akkor őt beidézné és megkérdezné tőle a következőt: "Jó napot! Az lenne a kérdésem, hogy 2013 január ikszedikén hajnali 1 órakor, ki volt az az ember, aki a bank felőli utcából futott és köszönt?" Ez valljuk be elég vicces, főleg, hogy az éjszakásunk nem áll soha éjjel kinn egyedül. Soha. Tudom. Csak azért, mert. 

Ezzel nincs vége. Mondom ezt a fenti tényt az uraknak és megkérdezem nem-e lehetséges, hogy nem a mi kisboltunk éjszakása, hanem a másik, konkurens bolt (mi csak úgy hívjuk a tulaj után, hogy Évike kisboltja) éjszakása volt az értékes tanúja, aki nyilván emlékszik, hogy másfél éve ki köszönt rá. Erre mondja, hogy nem a másik bolt, ez a bolt, mert a Labanc köz van megadva itt neki. Mondom az rendben van, de az kb. 4 utcával odébb van. Beszélgetünk erről még egy picit, hogy mi hol van, erre a kedves nyomozó úr közli, hogy nem érti az egészet, mert az a tanú (az ügyészségtől visszajött iratokon ez így szerepel): a... most figyelj... sírni fogsz... Évike néni kisközért Kft-nél dolgozik! Leírom még egyszer, hátha nem elég érthető: "Évike néni kisközért Kft"!! Ezt valaki leírta így egy hivatalos papírra. Itt elvesztettek engem az együttműködésben, mert meghaltam! :D Mondtam, hogy az csak véletlen ugye, hogy a másik közért a köznyelvben "Évike közért"? Konklúziót mindenki saját maga vonjon le.

- Melyik a legolcsóbb söröd?

- Ott a "Kőbányais" hűtőben a középső polco...

- ÁHHH! Mi vagyok én? Csőlakó? Nem iszok én vizet! Mit gondolsz te rólam? Ezt veszem! (Löwenbrau)

- Én csak annyit akartam mondani, hogy abban a hűtőben, aminek Kőbányai van a tetejére írva, ott van a legolcsóbb sörünk, amit ugye kérdezni tetszett.

- Nem akartalak bántani, de nagyon rossz napom van.

- Én sem akartam bántani, de nekem is.

- Én sokkal öregebb vagyok nálad, jó?! Jobb, ha ezt tőlem tudod! Sokkal öregebb vagyok nálad!

- Köszönöm a vásárlást, viszontlátásra!

- Jó'van, nem kell velem beszélgetni, látom nem érdekel, hogy mennyire rossz napom volt ma!

- ... (csend)

- Inkább azzal foglalkozná', hogy szóljá' inkább a főnöködnek, hogy nehezen nyílik az ajtó!

- (oda van írva)

Nálunk nincsen sajnos kártyás fizetésre lehetőség, viszont tudnak az emberek telefont feltölteni, autópálya-matricát vásárolni egy terminál segítségével. Ez a terminál majdnem úgy néz ki, mint a kártyás fizető terminál, csak épp teljesen másra jó. Sokszor van ebből félreértés, így mikor a bankkártyáját előveszi a vásárló, mindig egyből szólunk, hogy nem tud azzal fizetni, csak kp-val. 

Na ma telt be a pohár ezzel, mivel bejött a vásárló és ezt mondta szó szerint:

- Szeretnék elektronikus feltöltést

- Milyen szolgáltató és mennyiért szeretnél tölteni?

- Telenor, 1200-ért! - és közben veszi elő a bankkártyáját

- Jajjj... azzal nem tudsz fizetni, mivel ez csak telefonfeltöltésre alkalmas ez a terminál!

- De mondtam az elején, hogy elektronikus feltöltést kérek! Mit nem lehet ezen érteni?

- Sajnálom, de kártyával nem tudsz fizetni, még egyszer mondom, ez csak telefonfeltöltős terminál!

- De én az elején elmondtam mit szeretnék, kártyával fizetni! Abban nincs benne, hogy elektronikus??!!

- Nincs! - ezzel kirongyolt és vett föl pénzt a 10 méterre lévő automatából és visszajött, föltöltötte a telefonját. Szerintem még mindig azt gondolja, hogy én voltam a hülye...

Folyamatos probléma, hogy nem tudnak az emberek köszönni! Miért nem lehet azt mondani, mikor belépsz egy szerencsétlen üzletbe, hogy "Szia!" vagy "Jó napot!"?

Ma egy fiatal anyuka az 6-7 éves kisfiával lépett be, nemhogy nem köszönt, de a fiára sem szólt rá. Mivel kedves vagyok, megismételtem, hogy "Sziasztok!" erre egy nagyon érdekes reakciója volt a nőnek, zavarba jött és az orra alatt alig hallgatóan félrefordítva a fejét kicsusszant egy "hija" szócska. Persze a fiára továbbra sem szólt rá, aki idő közben elkezdett lefelé pakolni a polcról. Nem baj, nem számít, nyugodtan keverjen csak össze a polcon mindent, pont ezért van rendbe rakva, hogy az ő kisgyereke tudjon pakolászni. A baj az, hogy közhely ugyan, de igaz: Annak a szülőnek a gyereke sem fogja tudni a dolgokat, hogyha maga a szülő sem tudja, hogyan kell, kellene viselkedni. Valószínű így megy ez már több generáció óta, de kérdem én: Miért nem halnak már ki ezek?

Kifelé menet az elköszönés is elmaradt. Nem tudom, ha már egyszer ráköszönök, nincsen válasz, újra ráköszönök, erre zavarba jön, miért nem lehet tanulni az első hibából és kifelé menet szépíteni? 

- Csókolom, ecet van?

- Igen, hátul a fölső polcon, balra!

- És ez milyen? Rendes ételecet? - nagybetűkkel rá van írva, hogy ÉTELECET!

- Igen... - sóhajtottam lemondóan.

Milyen más ecet van még? Fékecet vagy motorecet?

Középkorú pasi érkezik a boltba:

- Jó estét! Alkoholmentes sörük van?

- Jó estét! Sima alkoholmentes sörünk nincs, viszont van grapefruitos ízesítésű akciósan 99 forintért!

- De SIMA alkoholmentes sörük? Az nincsen?

- Mondtam már, hogy sima nincsen, de van grapefruitos akciósan!

- De engem az a grapefruitos nem érdekel, én nem azt kérdeztem, hogy sima van-e!

- Igen, értettem és már kétszer válaszoltam is rá: sajnos nincsen, de grapefruitos van! - itt már csak azért sem fejeztem be a mondatot a "nincsen" után, teszteltem, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy csak azt hallja meg, amit utoljára mondok!

- Ja, nincsen? - nem hiszem el, végre! :)

- Nincsen! Alkoholmentes sörből csak grapefruitos van, ami akciós is! - itt már a röhögőgörcs kerülgetett, ahogy végigmondtam.

- Akkor veszek ilyet! Ez is alkoholmentes?

- Igen! - félig sírva.

Lány és a pasija belépnek a boltba:

- 3 hosszú piros Marlborot kérek szépen!

- 2550 forintot kérek szépen!

- Itt van 2500. Mit mondtál mennyi is a vége?

- 50.

- 50? Múltkor még 40 volt a három Marlbi vége.

Nem tudom milyen nyelven beszélt a házaspár, akik bejöttek. Mindenesetre nem beszéltek sem angolul, sem németül egy picit sem. Azért elmondom, bár szerintem egyértelmű: nem, magyarul sem!

Végül sikerült megértetni magukat, szénsavas vizet kértek. Megvan, amikor a Jóbarátok című sorozatban kő-papír-ollóznak és a Joey mutatja a "tüzet"? Ez jelentette a szénsavat Activity nyelven. A guggy-guruggy hang kiadása és erőteljesen az ásványvizekre való mutogatás megtette a hatását. Az semmi, hogy sikerült megértenünk egymást, de közben egész jól szórakoztunk is. Már bánom a sok év nyelvtanulást. Így viccesebb!

Nem pofátlanság bemenni egy boltba, venni egy 120 forintos csokit és mindenféle nagyobb sajnálkozás nélkül 20.000-essel fizetni? Szerintem az.Viszont ha ezt megfejeli a kedves úriember azzal, hogy közli, hogy van aprója és megkérdi a naiv eladót, hogy adhatna-e és erre elővesz 4 darab 5 forintost, lerakja és várja a visszajárót... Na, azt hiszem ez a legnagyobb pofátlanság!